Múlt hét péntek óta (09.27) vagyok Lengyelországban, azon belül is Varsóban. Campus Hungary ösztöndíjjal kerültem ide, ami olyasmi, mint az Erasmus, csak máshonnan érkezik a támogatás (ebben az esetben a magyar államtól és nem az Uniótól), valamint más beszámolási kötelezettségeim vannak. Na, de erről ennyit. Akit ez bővebben érdekel alább megtalálja a linket:
http://www.campushungary.hu/#axzz2gakZ5P3p
Szóval péntek óta itt. Vasárnapig Gábor segítségével tanultam itt túlélni, vasárnap este óta egyedül több - kevesebb sikerrel. Mindenesetre észrevettem magamon pár új dolgot, valamint környezetemben is néhány igen furcsa jelenséget mint:
- én valójában tudok angolul
- rengeteget eszek = elkezdtem raktározni a -20 fokokra
- amióta itt vagyok beteg vagyok = szó szerint "homesickness"-ben szenvedek, de nálam ez inkább testi tünetekben jelentkezik, ugyanis a lelki vonulatát egyáltalán nem érzem "tökéletes honvágyelfojtási módszereimnek" köszönhetően.
- nem tűröm a koszt - takarítok mindenki után.
- hiába a magyar - lengyel barátság: nem vagyunk barátok.
- a lengyelek koszosak, barátságtalanok, bunkók.
- olyan egzotikus élményekben van részem, mint fürdés közben bejönnek, lazán elmennek wc-re, fogat mosnak, legyen az fiú, lány, transzvesztita édes mindegy...
- itt minden el van romolva.
- itt senki nem eszik ízletes fogásokat.
- ezek mindenhez káposztát esznek!!!
- furcsa leveseik vannak, amit nem merek megkóstolni.
- a Tesco étkezdéjében feltűnően finomat lehet enni feltűnően olcsón...
Vegyünk át pár konkrét élményt:
Kollégium.
Igen, kollégiumban lakok, annak ellenére, hogy albérletet is kerestem. Ez az első kollégiumi élményem, és úgy érzem átmentem már a vizsgán, de mégis.... a 4 hónapot le kell, hogy üljem itt.
Nézzük először a szobákat: világos színű bútorokkal van tele, három ággyal, egy konyhaasztallal és három szekrénnyel. Van egy hűtőnk, ami annyira nem hűt. A szoba teljesen üres volt, egyedül egy asztali lámpát és ágynemű huzatot kaptunk egy gusztustalan barna pléddel, ami most is rám van csavarva, ugyanis az ablakot nem lehet bezárni. Azt hiszem már megint huzatban ülök, pedig a sötétítő függönnyel betömtem.... Képet FB-n láthat, aki arra jogosult.
Internet.... nincs wifi, kizárólag csak a könyvtárban. A szobákban pedig hármunkra jut két kábeles netes elérhetőség. Szerencsére Jimmy csak aludni jár ide, szóval még nem verekedtünk a kábelekért. :D
A fürdő szoba közös 10 emberrel. Ebből a 10-ből 3 fiú. Szóval még koedukált is az az egy tusoló, és wéce. Két kagylónk van, ahol kezet tudunk mosni, egy-egy tükörrel. Ez a fürdőszoba olyan mocskos volt, hogy nem bírtuk tovább Dórival - aki egyébként a szobatársam Jimmyvel, aki pedig egy portugál lány, és sosincs itt - és kitakarítottuk közös erővel. A lengyel lányok, akik már elköltöztek a szembeszomszédságból (pedig ők még rendesek voltak!) azt mondták, hogy kapni fogunk takarítóeszközöket. Hát azóta is kapjuk őket, ezért a Tescoban vásárolt tömény ecettel kifertőtlenítettük amennyire csak tudtuk. Természetesen mára az ismeretlen, bunkó lengyel lányok össze is hányták... Már várom mikor kérdezhetem meg, hogy az az ott felejtett fél paróka kinek a tulajdonát képezi.
A koleszben a szobákat és a fürdőt is nekünk kell takarítanunk. Remélem a folyosót nem. Elvileg a konyhát is - most jut eszembe! arról még képem sincs, hujjujj, szaladok készíteni egyet, vagy várjak még pár napot?! úgy még egzotikusabb lesz -, de mivel eszköz híján mi oda csak vizet melegíteni járunk, ezért nem vettük magunkra a feladatot - ahogy mások sem.
Mikor megkaptuk a szobát hatalmas porcicák szaladgáltak mindenfele, beleértve a fürdőt is... Gondoltuk kérünk egy porszívót - mert a tájékoztató levélben úgy szólt ám, hogy van, csak kérni kell -, de mint az félóra activity után kiderült nem működik. Tudni kell, hogy egy kollégiumban 4 szint van, és szintenként 20 darab szoba (minden szobán belül 1 db 3 ágyas és 1 db 2 ágyas kisszoba van még pluszban)... azt hiszem ide sem kell matek érettségi, hogy kiszámoljuk ez hány embert jelent egyetlen egy porszívóra, ami természetesen nem működik. Így egy újabb félóra nézőközönséggel ellátott activity után kaptunk egy, a szobánknál is koszosabb seprűt lapáttal. Természetesen itt senki nem beszél angolul, lehet, ha magyarul mondtuk volna jobban megért minket a portás. A diákok is hellyel - közzel beszélnek valamilyen nyelvet...
Tegnap, azaz kedden volt az orientációs napunk, ahol egy idősebb ősz úr elmondta, hogy ez a legjobb egyetem, és mennyire örül, hogy itt vagyunk. Ő valamilyen rektor volt. Aztán az Erasmus koordinátorok és az ESN (Erasmus Student Network) került bemutatásra. Külön felhívták a figyelmünket, hogy ne menjünk át piros lámpán, mert azért megbüntetnek minket, nem is kevésre. Még akkor se menjünk át, ha nem látunk rendőrt, mert álcázzák is magukat, úgy lesik a türelmetlen, piros lámpán átkelőket. WTF?!
Ez kb. lement két óra alatt, aztán megetettek minket. Volt szép svédasztal, sok káposztával.
Ma pedig átestünk a rettegett Integration Day-en, amely 10-től 16 óráig tartott, ugyanígy etetéssel. Ez ilyen csoportos munkákról szólt, mellette ismerkedésről... játékok, valamint arról, hogy a 6 órából 4 órában megállás nélkül két "Cross Cultural Psychology" -t tanult fiatal nő beszél mindenféléről, mint az üdvözlési szokásokról, az adaptáció lépéseiről, etc. Természetesen a lehető legszájbarágósabban, 3x elmondva ugyanazt. Kedvesek voltak, csak nagyon fárasztóak. Nézettek velünk egy rajzfilmet is, amiben egy iráni lány megy Bécsbe tanulni több évre és állandóan füvezik benne... persze nem ennek kellett volna feltűnnie, meg tudom, hogy az rendes cigaretta akart lenni "valójába"... de elég félreérthető volt, mindegy is... ezzel kapcsolatban azt a felismerést kellett tennünk, hogy lesznek mélypontjaink, és lesznek szuper napjaink. NAHÁT!
Tegnap és ma is megkaptuk Dórival csak mindig más töröktől, hogy mi úgy nézünk ki, mint a törökök, de inkább én. Az egyik még meg is indokolta... a sötét hajam mellett a mozdulataim törökösek. Példának a szék háttámlájára akasztott kabátomat hozta. AHHA.... A másik csak azzal tudta indokolni, hogy az anyjának is kék szeme van. NEKEM ZÖLD. Szerintem a szemöldököm megtévesztő. Tuti a szemöldököm miatt hiszik azt, hogy török vagyok.... Majd egyszer, jobb hangulatomban ezt (is) letesztelem.
Ma megtanultuk, hogy az Erasmusos életnek 5 vagy 6 szintje van? Mindegy is. Az első a "Honeymoon", amikor még minden új, jól érzed magad. Aztán jön a "Confrontation", amikor nem akarsz reggelire kolbászt enni (én gond nélkül), ezt követően a "Seperate" időszak (mélypont), végül a teljes adaptálódás vagy azelőtt még van egy szint?! Ja igen, amikor kipróbálod reggelire a kolbászt... (mindennap azt eszem, miért ezzel a példával jöttek!?!?!?!?) Mindegyis. Nekem a "Honeymoon" kimaradt és konfrontálódok a helyi kultúrával, miközben elszeparálom magam tőlük.
Hát ezt tudtam meg ma.
Minden bizonnyal egy csomó mindent kifelejtettem, amit üzenetekben már megírtam másoknak, mint:
- Varsó unalmas csak a Palace of Culture and Science, egy piactér, egy old town és egy new town van, amelyek nem különböznek egymástól.... (ugyanúgy építették vissza a 85%-os bombázás után, hahaha, az építésznek van ám humora)
- kaptam hétfőn helyi számot, ami csak mától működik, mert a szolgáltató eddig nem szolgáltatott (látjátok, itt még ilyen is van! Ez végül is annyit jelentett, hogy kaptunk 20 zlotyit rá ajándékba, de el is vette azonnal, így meg kellett várnunk, míg visszaadták a pénzünket, ami járt.)
- mikor Dóri beköltözött a 3 ágyas szobába már 3 portugál lány itt volt. Sokáig négyen laktak itt, de mire én jöttem elmentek a menekültek innen.
- egy metrója van csak Varsónak, most épül a második, és nem gyorsabban a mi négyes metrónknál! :P
- tisztább Budapestnél...
- a kaják olcsóbbak, a ruhák ugyanannyiba kerülnek, mint otthon
- Varsó a plázák városa; van is egy mondás: ha nem láttad az Arkadiant (egyik legnagyobb és "legpompásabb" pláza), akkor nem láttad Varsót. Ezek szerint én már többször láttam Varsót.
- Nekem csak a "felhőkarcolók" miatt tetszik a centrum. De tudni kell, hogy a Palace of C. and S. -nél egyetlen egy épület sem lehet magasabb....
- Nem, még mindig nem voltam partyzni, mert még mindig beteg vagyok.
- És még az old town, prága negyed, new town részt sem láttam.
- majd elfelejtettem.... Hétfőn nem engedett vissza a koliba a portás, mert az átmeneti kártyám hétfőig szólt. Azt mondta nekem: "ya dónt lív hér". Megrándítottam a vállam és azon gondolkodtam, hogyan mondjam azt neki, úgyhogy megértse: semmi gond, csak összepakolnék, és már itt sem vagyok.... De mivel látta rajtam a teljes lemondást nem erőlködött tovább és beengedett. Később kaptam kártyát is.
Így elsőre ennyi..... Köszönöm a kommenteket, amelyek arról fognak szólni, hogy "kitartás, nem sok van hátra" vagy "gyere haza", de azokat is, amelyek "majd hozzászoksz, később haza se akarsz majd onnan jönni". :D
P.s.: Olyan hideg van már kint, mint otthon télen. Le is tört a körmöm ajtónyitás közben, úgy lefagyott a kezem.