A mobilom tud valamit.... Még indulásom előtt pár héttel feltettem rá egy U2 albumot, mely tartalmaz egy "Moment of surrender" c. számot. A mobilom első oldalán ki van rakva a lejátszó és mindig ez a szám van ott. Ma reggel nézegettem és ennek hatására villámként csapott belém a "feladom" érzése. (Most meg is hallgatom.)
Tegnap este valószínűleg lázasan feküdtem le (feltételezem a blogot is már kellőképp magas hevületben írtam), amely még ma reggel is kitartott. Akkor éreztem azt, hogy én ezt tényleg nem bírom tovább, még repjegyet is néztem magamnak. Szerencsére olcsón haza tudok menni és szinte bármikor. Ettől kissé megnyugodtam. Elmúlt dél, mikor éreztem, hogy itt az ideje felkelnem és elmennem vadászni.... Éhen halnom azért még sem kéne, mégis hogyan számolnak el a hullámmal...
De előtte... "szerető a kollégiumban", mely elnyerte nálam a Nap Sztorija címet.
Délelőtt épp az önsajnálat mélységes gödrében dagonyáztam, mikor idegen férfi hangot hallottam átszűrődni a vékonyka falakon. A fiúkáink hangjához, zörejéhez már hozzászoktunk, és éreztem, ez valami új. Dóri elindult felfedezni a terepet, és hitetlenkedve tért vissza. Nem csodálom, hiszen egy új jövevénnyel lettünk gazdagabbak, aki az egyik lányszobából kúszott elő. Később hallottuk, hogy neki állt fürödni, aztán borotválkozni is... Na mondom, most már megnézem én is ezt a valamit magamnak.... Kikászálódtam az ágyból, a lehető legszánalomraméltóbban, még pizsamában kisétáltam a közös fürdőbe kezet mosni. Egyszer csak ő is előkerült, telefonált. Egy szál szürke feszes boxerben, felhajtott nyakú ingben,fekete zokniban, félkezében telefonnal, másikban épp nyakkendőt igazítva mosolygósan besétált. Halántéka őszes, magas, érett férfiúnak tűnt, nem egy egyetemistának. Na mondom.... Kikerekedtek a szemeim, a döbbenet az arcomra ült - ekkor eltűnt a mosoly az arcáról, és egy "hi"-t nyögött csak oda nekem lengyelül - én nem átalkodtam szemmel verni, mélységes megvetésemet kinyilatkoztattam felé. Számomra a szitu egyértelmű: jól menő üzletember a felesége/családja mellett keres fizikai boldogságot, esetleg még finanszírozza is a nehéz helyzetű egyetemista leányzót. Miből gondolom, hogy feleség mellett? Feltételezem 30+ -osan már nem anyukával lakik, és ha mégis, akkor is haza vihette volna és nem jön 11.-nek egy kollégiumba aludni, vagy csak hálni... Természetesen nem az én dolgom, hogy kinél ki alszik, de az már rám is tartozik, hogy a közös fürdőnkben ki zuhanyozik. SZERINTEM.
Azt hittem ezzel a gyors láttamozással le is zárhatom a kapcsolatomat Mr. True Love -val, de nem. Ez az igen egyenes ember összekente borotvahabbal az egész csapot, amit két napja fényesre csiszoltam. Sikerült is akaratlanul belenyúlnom. Mérhetetlen düh öntött el, pedig nem jellemző, sőt... de úgy éreztem, ennek most ki kell jönnie. El is határoztam, hogyha még egyszer a szemem elé kerül megkérdezem tőle, hogy van, és mennyire szerencsés, ha még nem kapott el valamilyen betegséget, mert az egyik fiú valamilyen igen ritka fertőző bőrbetegségben szenved, ezért mi is csak úgy fürdünk, hogy előtte lefertőtlenítjük az egészet....
Ezután indultam csak el vadászni. Nézzük hát az étkezési lehetőségeket a campuson:
SEMMI.
Illetve két éttermet is találtam, csakhogy a probléma az, hogy egyik helyen sem beszélnek angolul a kedves konyhás nénik, valamint a menü/étlap sincs angolra lefordítva. Nem beszélve arról, hogy nem látni az ételt, amiből válogathatok - feltéve, ha lehet válogatni... Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy Szendi Gábor és Laci is elmorzsolnának egy-egy krokodil könnyet, amiért oly hűen tartom a paleolit életmódomat. Ezért fogtam magam és dacolva a csípős hideggel, széllel, e kegyetlen időjárással elindultam a Tescoba. A metróig - mert ugye csak egy metró van itt - 15 perc séta vezet, aztán újabb 10-15 perc metróval eljutni a Kabaty végállomásig az Ursynowtól, ahol felszálltam. Kb. 3-4 megálló, amit igen, ilyen elképesztő lassan tesz meg a metró. Ez nem a sebességéről híres... és valószínűsítem: sose arról lesz.
Tegnap az integrációs nap végén mindenkinek el kellett mondania, hogy mi tartja benne a lelket itt. Természetesen én a "supermarket"-et mondtam, amire mindenki harsány kacagásban tört ki, de legalább őszinte voltam, nem? Ez a mai napra is igaz volt. Nagyon jót szórakoztam a Tescoban.... Például találtam hajdina mézet, valami herba teát, de ugyanolyan íze van, mint a többinek, és.... jesszusom, már ez sem az igazi...
Ellenben találtam egy tök jó téli kabátot, amit szívem szerint meg is vennék, de még leértékelve is 56.000 forint!!! North Face, vagy mi a márkája és elég melegnek tűnt. A napokban a nappali hőmérséklet alulról nyaldosta a 10 fokot, és inkább az 5 fokhoz közelített. A lila kabátom kezd kevésnek tűnni ehhez a "jó időhöz". Az itteni medvéknek ez még igazi nyári idő. Ma reggel is többen, simán, minden nélkül a földön ülve piknikeztek kint a fák alatt. Én is kérek olyan szőrös bugyit!!!! Nem hiszem el, hogy ezek nem fáznak. T_T
Dóri ma bement a városba, én nem tartottam vele, mondván nem feltétlen lesz jó, ha még hőemelkedéssel a város utcáit kezdem róni - igen ehelyett a Tesco sorait róttam... de ott legalább nem fúj a szél, és meleg van. :P Lényeg, hogy járt Varsó Prága negyedében, ami rosszabbul fest, mint a híres "nyóckerünk". Mesélte, hogy volt olyan ház, amiről hiányzott a teljes vakolat, büdös volt, és lepukkant. Nem érti miért van benne az útikönyvben "must see" -ként. Egyébként most kaptuk a hírt, hogy szombaton lesz városnéző túra.... ki nem hagyom! Bár biztos csak a szép részeket fogják megmutatni... az úgy már nem is olyan izgalmas...
Miután hazaestem a Tescoból - mondanom se kell rendesen felpakolva.... - megint olyan betegség érzett lett rajtam úrrá... Épp azon gondolkoztunk Dórival, hogy le kéne végre mennünk a portára és szólni az ablak miatt, de hamar rájöttünk: ezt még elmutogatni se tudjuk igazán. Elkezdtünk agyalni kit ismerünk itt a koliban, kit tudnánk megkérni, hogy képviselje az ügyeinket... Egyszer csak zajt hallottunk a fürdő túloldaláról, ekkor felugrottunk és elkezdtünk szaladni ...
Ugye írtam, hogy a lengyelek mennyire bunkók tudnak lenni. 4-5 napja lakunk együtt itt 10-en és a 3 fiú még egyszer sem volt képes bemutatkozni nekünk. Most megtörtük a jeget, ugyanis ők készültek elmenni a koliból.
Épphogy elcsíptük a három srácot, és azonnal rájuk zúdítottam mindent. Kezdtem azzal, hogy mindig összefutunk a fürdőben, ennek ellenére nem ismerjük őket, a nevüket se tudjuk, ugyan mondják már meg. Bemutatkoztak: Tomas, M....?!, Jacob (mint a Twilight-ban, tuti nem így ejtik a nevét lengyelül :P ). Ők is megtanulták a miénket, aztán jött a probléma. Jacob, mint a Twilight-ban máris berombolt a szobánkba, hogy megjavítsa az ablakunkat, de sajnos az asztal utcai cipővel történő összejárkálásán kívül nem sikerült többet elérnie. Ellenben megígérték, hogy szólnak a portán. Egyébként aranyosak voltak, "petit" beszéltek angolul, M...?! még azt is megosztotta velünk, hogy ugyanez a probléma áll fenn a konyhában is. Tomas csak néha elpirult, ahogy körbe-körbe nézegetett a szobában.
Aztán sikeresen letörtük a mélyhűtő kallantyúját. Csak "petit" van befagyva az is... Nekem ez nagyon tetszett, nem tudom miért, de vagy 5 percen keresztül röhögtem rajta.
Bár még nincs vége a napnak, kár volna is lezárni.... de én mégis ezt teszem, valószínűleg nem túl bölcs dolog ez tőlem. Köszönöm a sok rajongói levelet, igyekszem mindre egyenként válaszolni! :D
Ó... Jimmy-ről majdnem elfeledkeztem.... Ma megbizonyosodtunk róla, hogy valóban férfi deot használ. Egyébként mióta együtt lakunk - ez hétfő - azóta kb. hajnal 5-6 körül jár haza. Tegnap azt mondta, hogy mivel neki ma lesz Integration Day-e, ezért hamarabb fog jönni. Most nem tudom pontosan mikor ért vissza, szerintem kb. hajnal 4 környékén - neki ez a korábban. Reggel felkeltem vele 10 óra előtt 10 perccel (10-re kellett mennie amúgy), és azóta se láttuk. Csak egy haverja jelentkezett a tányérjáért, egy hosszú szőke hajú, kék szemű portugál srác??!!! Sose láttuk, a közös Orientation Day-en se láttuk. Nem tudjuk ki ez. ???!!!! ...
P.s.: Hallgattunk lengyel rádiót, és volt élményünk lengyel Quimby stílusú zenében is.... Nem kommentálnám...
Szerkesztői update: ez a "Moment of surrender" nem is jó szám...
